Timothée de Fombelle - Vango, Ég és föld között

1934, Párizs. A Notre-Dame katedrálisa előtti téren negyven fehér ruhás férfi fekszik a kövezeten. A szemerkélő esőben arra várnak, hogy pappá szenteljék őket. Köztük van Vango, a titokzatos fiú, aki éjszaka a párizsi háztetőket járja. Három perc, és a sorsa megváltozik. Három perc, és kezdetét veszi a véget nem érő hajsza: szökés a katedrális harangtornyából, utazás a Graf Zeppelin léghajón, bujkálás szicíliai szigeteken és a skót felföldön. Vango azt reméli, hogy az örökös menekülés végén megismerheti családja múltját, viszontláthatja a zöld szemű Ethelt, és végre otthonra lelhet.

Az Ágrólszakadt Tóbiás szerzőjének új, lebilincselően izgalmas kalandregénye, amely számos fordulattal lepi meg az olvasót, miközben történelmi hitelességgel ábrázolja az 1930-as évek Európáját.

„Nem szeretem az olyan könyveket, amelyek a zsebkendőre emlékeztetnek: könnyedén, bármikor eldobhatom őket. Franciaországban a fenntartható fejlődésben gondolkodunk. Fenntartható irodalmat akarok írni, és azt szeretném, ha az emberek ilyet olvasnának.” –Timothée de Fombelle

Annak idején, amikor a könyvesboltban bóklászva belebotlottam a könyvbe, talán ez a szöveg volt, pontosabban ez a szöveg is, amely felkeltette az érdeklődésem. Számomra már pozitívum volt, hogy az író így gondolkodik.

Timothée de Fombelle 1973-ban született. Tanári, drámaírói, és színházrendezői tapasztalatok után kezdett el írni, és első regénye, az Ágrólszakadt Tóbiás rögtön meghozta számára a nemzetközi hírnevet.

De Fombelle-től a Vango volt az első regény, amit elolvastam.

Nincs se prológus, se semmi, ami bevezetne minket. A könyv hátuljára biggyesztett tartalom se árul el sok mindent. Rögtön a közepébe csapunk, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy már a Notre-Dame falán mászunk felfelé.

A történet rejtvényekben nem szűkölködik, és az olvasó már csak azért is tovább lapoz, hátha a következő oldalon fény derül valamire. A kérdések száma egyre csak gyarapszik, vagyis inkább a kicsinek hitt titkok növekszenek, megfejtést viszont alig kapunk. Mégis, a megoldások arra sarkallnak, hogy csak úgy faljuk a lapokat. Az egész történet, mint egy film pereg a szemünk előtt.

A szereplők szinte életre kelnek. Szívesen lépnék a helyükbe, csak egy kicsit, hogy a madarak engem is úgy üdvözöljenek, ahogy Vangót, vagy, hogy én is olyan függetlennek érezhessem magam, mint Ethel.

Noha bármely másik korba beillene, a Vango tökéletesen illeszkedik a Második Világháború időszakába. Ugyan nem ismerjük meg jobban sem a háborús katonák életét, sem azt a hatalmas nyomorúságot, mégis, végig ott érezni a háború súlyát…

Ha szereted a titkokat, vagy olvasnál valami különlegeset, bátran ajánlom. De hogy ne csak az én véleményem lásd, itt van néhány a Molyról.

„Húúú… ez nagyon meglepő könyv volt. Azt hittem, valami gagyi kis kölyök sztori lesz, a végére pedig alig bírtam letenni. Végül kénytelen voltam. Még nincs meg a folytatása. :(„ 

„Zseniális ifjúsági regény. A cselekmény több szálon fut, miközben azért izgulunk, hogy Vango megmeneküljön az üldözői elől, szép lassan kiderül az is, hogy honnan, hogyan, és miért csöppent bele a kalandokba.

Fiatalok és kevésbé fiatalok, olvassátok, mert jó.”

„Tóbiás is szimpi volt, de Vangóba egész egyszerűen beleszerettem. :) Ha ilyenek lennének a mai fiuk, a húgomat sem sajnálnám. :)

S végre igazi ifjúsági kalandregény, mennyire hiányzott. :)”

És persze néhány idézet:

„Ha az ember egy pontra meredve figyeli a hópelyheket, akkor elönti az unalom, de ha csak egy hópelyhet követ a pillantásával, egyetlenegyet, egészen fentről, ha követi a tekintetével akrobatamutatványait, akkor az kalandszámba megy, mámorító hatással bír.”

„Különös sors…- Vannak emberek a földön, akikről soha nem fogjuk megtudni sem azt, hogy honnan jönnek, sem azt, hogy hová tartanak.”

„A nagy csapásokat apró csodák kísérik. Vango világéletében így gondolta. A fontos, hogy az ember ne veszítse el a reményét.”

„Aligha létezik a szívdobogásnál lágyabb hang. A viharral szemben olyan, mint mikor egy csengettyű rézfúvós zenekarral kel csatára.”

Jó tanács: A fejezetek elején érdemes figyelni a helyszínekre, és évszámokra, hogy ne tévedjünk el.

További idézetekért és véleményekért kattints!

A bejegyzésben szereplő vélemények a Molynak erről az oldaláról származnak.