A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vers. Összes bejegyzés megjelenítése

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

2014. augusztus 28., csütörtök

| | | 0 megjegyzés














Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.


Ablak előtt

2014. augusztus 5., kedd

| | | 0 megjegyzés
vártalak.
Nem jöttél, csak tollak repültek,
szanaszét.

Előttem vízesés, lucsogó loccsanás,
habzó szájú ablakpárkány,
dacoló ducogás, se bennem,
se benned, szelídség már
nem kapargál.

Vártalak.
Minden nap, minden éjjel,
hajnalban, keltében,
a Nap fekvésében,
ágyaztam neked a mellkasomban,
fészket raktam, dédelgettem meleget,
de a bizalmam vacogott.

S végül foga nőtt, éles, harapós,
vadsága tépni kezdett, rágott belül,
átváltozott.

Vártalak.
S egy hajnal közti hasadásban,
madár repült mellém,
gügyögött valamit,
nem értettem, s egy éhes száj
kinyúlt, torkon ragadta a peregniust,
megcibálta, tépte húsát,
s egy kihűlt test, annyi maradt,
feküdt lábaimnál, s akkor jöttem rá:
madár szárnyon jött megkésett kérésed.

Vártalak. Az ablak előtt.

Minden nap, s minden éjjel,
jóban- rosszban, Napkeltében.
De a melegség elszunnyadt, lásd,
a fűtőanyag megcsappant,
s megkésett madaradnak,
szívemben ép gally,
mire rászállhatott volna megpihenni,
nem maradt.

Miattad

2014. július 24., csütörtök

| | | 0 megjegyzés
kép innen
gyomrom szorul,
láthatatlan kéz torkomon.
Szívem helytelen dobog,
meglátlak, alakod feltűnik,
utállak, megvetlek,
megütnélek,
csak tűnj már előlem.
Szándékom félre ne értsd,
csak gyűlöllek.
Haragom nem neked szól,
az égre vagyok dühödt,
hogy folyton elém tol,
lök, von, mellém gáncsol,
hogy tűnődő csodává tesz,
éjt s nappal veled álmodom,
aztán megvon.