Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

2014. augusztus 28., csütörtök

| | | 0 megjegyzés














Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.


Képeslapok a nagyvilágból: Bohémia (Észak Csehország)

2014. augusztus 16., szombat

| | | 0 megjegyzés


Idén nyáron az új országok felkutatása helyett a családdal visszatértünk öt évvel ezelőtti, emlékezetes nyaralásunk helyszínére, hogy ezt a szeletnyi Paradicsomot, amit Bohémiának hívunk, jobban felfedezzük, ezúttal északon. Öt napot töltöttünk a Cseh Paradicsom vidékén, miközben olyan apró ékszerdobozokat fedeztünk fel, mint Jicín, a régi rajzfilmekből jól ismert Rumcájsz városkája, meglátogattuk a régió központját, a modern és letűnt korok találkozásából létrejött Liberecet. Sűrű erdőkben kóborolva, ahol a levegő fenyőillattól súlyos és mindenhol nehéz pára ül meg a vállakon megcsodáltuk a fölénk magasodó meredek hegyek és csupasz sziklák nyers szépségét. Kastélyok folyosóin kóborolva a leggyönyörűbb barokk bútorok között könnyedén elálmodozva, hogy nem is vagyok más, mint egy hercegnő, aki selyem, bársony és brokát, földet súroló ruhákban sétál a gyengén megvilágított, sötét sarkú szalonokban, ahol intrika, pletykák, megcsalás, szenvedély és düh búvik meg a porcelán étkészlet mögött. Elfelejtett, ősi rokonok méltóságteljes portréi lógnak a falon, akiknek szeméből könnyedén olvassuk ki életük viharos történetét. Kastélyok hegytetőn, kastélyok megbújva a völgyben, az erdőben, a folyókanyarban, vagy éppen a városon túl, a pusztaság szélén felfedezőkre várva. tárt kapukkal.
Sychrov legszebb romantikus, neogótikus arcát mutatta, óriási angol park bejáratán ülve, borostyánnal befutott falak mögé rejtőzve.Gazdagon díszített szobáiban még a plafonon is különféle intarziák csábították a tekintetet.
Frydlant, a legészakibb vár mély vizesárok fölé magasodva, különböző korokban épített, furcsa tornyok harmóniájával fogadja a látogatót, ahol nem csak a főúri móka és mulatság, hanem egy valódi, védelmi célokat szolgáló vár történetét meséli el. Keskeny csigalépcsőkön surranva, padlást és pincét is megjárva néha rémültek hőkölünk vissza egy-egy szarvas trófeájának sötét tekintetétől, amint gúnyosan méreget a falon lógva.
Kost vára igazi középkori gyöngyszem, bájos tó mellé építve, fegyvergyűjteménnyel és kínzó eszközök kiállításával fűszerezve. A családi képtár elengedhetetlen kellékként díszíti a hideg falakat. Itt van a hölgy is, kinek festményén lyuk tátong, fenyegető emlékeztetőként, hogyha férje még egyszer rajta kapja a szeretőjével, a golyó nem a képet találja.
 
Jicín főtere
Árkádos házak sora Jicín főterén

A Jicín-i turinform iroda ilyen helyen fogadja látogatóit

Sárkány Jicín városkájának főutcáján

Sychrov kastély szökőkúttal

A Sychrov kastély belső udvara

Sychrov - kastély parkkal

Szökőkút, távolban a Sychrov kastély

Frydlant vára

Frydlant várának belső udvarában

Liberec-i színház impozáns épülete

Liberec - ahol modern és klasszikus találkozik

Liberec főtere a városházával
Jested étterem és hotel a Liberec fölé magasodó hegyen

A "cseh Svájcnak" is nevezett nemzeti parkban

Pravcická Brána

Pravcická Brána, a kőhíd

Kilátás a hegytetőről

Mindössze 2 km hosszú ösvény vezet a kőhídhoz
Trosky vára

Kilátás Trosky várából


A Cseh Paradicsom egyik híres látványossága, a sziklalabirintus, a Prachovské skaly
Kost vára megbújik a völgyben az erdőségek között
Persze ne felejtsük el a kontinens legszebb fővárosát, Prágát. A mostani néhány óra csak arra volt elegendő, hogy számos, gyönyörű emléket idézzen fel. Pontosan úgy nézett ki, mint a legnagyobb művészek által megrajzolt, művészettörténet könyvekbe illő oldal, tananyag. Zsúfolt macskaköves utcáival, az egekbe törő kúriák és templomok ékes tornyaival egy csoda vár rád minden sarkon. A levegőben a kultúra magasiskolája – Franz Kafka irodalmi műveinek lapjain sétál az ember, fülében Antonín Dvořák dallamai csengnek, és azok a boltívek és festmények, melyek számos képzőművész nevéről zengnek néma ódákat. Ennyi varázslat között az ember könnyen találja elveszettnek magát, és hirtelen megroggyannak térdei a rengeteg látnivaló súlya alatt.
Vencel tér, Nemzeti Múzeum

Óváros tér harangszó idején

Tökéletesen megőrzött 18. századi épületek jellemzik Prágát

A híres Károly-híd a Moldva partjáról

Séta a Károly-hídon, Prága az ezertornyú város
Prágai szuvenír

A cseh kristálygyártás fellegvára

A gótikus Szent Vitus székesegyház kívülről

... és belülről is ugyanolyan lenyűgöző
A cseh táj szépsége nem tagadható, és sörei messze földön híresek, mégis, ha a valóság szürke szemüvegén keresztülnézünk, más dolgokon is megakadhat a tekintet. Az ország sok szempontból hasonlít kis hazánkhoz. Árai egyáltalán nem túl megterhelőek a magyar pénztárcának, igazi vonzereje pedig kimerül a fővárosban. Egy csodálatos szépségű, mindent egybefogó főváros mellett „vidéki” látványosságokat alig látogat a külföldi turista, mert nem ismeri és a marketingje a legtöbb helynek kimerül egy cseh nyelvű weboldalban. Talán ez is az oka, hogy Prágán kívül egyetlen információs irodában találkoztunk egy angolul beszélő hölggyel, de németül szinte mindenhol boldogulni lehet. Prága viszont első osztályú turistaparadicsom angol nyelvű feliratokkal, idegenvezetéssel, míg az északi vidék várait cseh nyelvű meséléssel tekinthettük meg mindenhol, a jegypénztárnál pedig nagylelkűen nyomtak a kezünkbe két, esetleg három angol nyelvű leírást (négyünknek), ami véleményem szerint a „főnök unokaöccse fordította négy év gimnáziumi angol tanulás után” kategóriába tartozik furcsa nyelvtani fordulatokkal, és olyan szavakkal, amik egészen biztosan a google fordító keze nyomát idézik.
Csehország varázsát a kastélyok, sörgyárak és természeti csodák szokatlan, harmonikus egyvelege adja, és tagadni nem merem, hogy szerelembe estem Prágával, de mindenképpen vannak megbúvó csodák, festői kisvárosok, és nem csak Karlovy Vary és Brno szerepel a képzeletbeli listánkon.

Ablak előtt

2014. augusztus 5., kedd

| | | 0 megjegyzés
vártalak.
Nem jöttél, csak tollak repültek,
szanaszét.

Előttem vízesés, lucsogó loccsanás,
habzó szájú ablakpárkány,
dacoló ducogás, se bennem,
se benned, szelídség már
nem kapargál.

Vártalak.
Minden nap, minden éjjel,
hajnalban, keltében,
a Nap fekvésében,
ágyaztam neked a mellkasomban,
fészket raktam, dédelgettem meleget,
de a bizalmam vacogott.

S végül foga nőtt, éles, harapós,
vadsága tépni kezdett, rágott belül,
átváltozott.

Vártalak.
S egy hajnal közti hasadásban,
madár repült mellém,
gügyögött valamit,
nem értettem, s egy éhes száj
kinyúlt, torkon ragadta a peregniust,
megcibálta, tépte húsát,
s egy kihűlt test, annyi maradt,
feküdt lábaimnál, s akkor jöttem rá:
madár szárnyon jött megkésett kérésed.

Vártalak. Az ablak előtt.

Minden nap, s minden éjjel,
jóban- rosszban, Napkeltében.
De a melegség elszunnyadt, lásd,
a fűtőanyag megcsappant,
s megkésett madaradnak,
szívemben ép gally,
mire rászállhatott volna megpihenni,
nem maradt.