Az Éjszakai Cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot,
sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.
Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.
Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…
A CIRKUSZ VÁRATLANUL ÉRKEZIK
JÖVETELÉT NEM HIRDETI SEMMI
EGYSZERŰEN CSAK ITT VAN, HOLOTT TEGNAP MÉG NYOMA SEM VOLT
EZ A VILÁG EGYSZERRE RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT, NEM AKARSZ MAJD KILÉPNI BELŐLE
Az Éjszakai Cirkusz lenyűgözött. Játékos és elképesztően ötletgazdag. – Erin Morgenstern megteremtette azt a cirkuszt, amire mindig is vágytam.
Audrey Niffenegger
Az Időutazó felesége szerzője
Erin Morgensternről nem tudunk meg sok mindent, a borító füle, csak ennyit árul el: író és multimédiás művész, aki így jellemzi saját munkáit: „Így, vagy úgy, de mind tündérmese”. A massachusettsi Salemben él férjével, és két selymes szőrű kismacskával.
Érdeklődőknek megsúgom, szerencsére az írónő,
honlapja többet is elárul.
Emlékszem a könyv első látásra szerelem volt. Álltam a könyvesboltban, bámultam a könyvet a polcon, és valahogy tudtam, nekem ez kell. Biztos tudjátok, miről beszélek.
Már maga a kötet csodaszámba meg: Az igényes borító alatt, a piros fedélen, egy óralap szerepel, nagy-, és kismutatója a tizenkettesen áll. A lapok élei feketére vannak festve, alul vörös könyvjelző lóg ki. Ha felnyitjuk, láthatjuk, hogy a fedél belső oldala fekete-fehér csíkos, akárcsak a cirkuszi sátor a borítón, és ha belelapoztunk, édes illat szállt fel az oldalak közül. Hát kell ennél több, ha elolvassuk a hátoldalon írtakat, és a fülszöveg tartalmát? Kötve hiszem.
A történet egy Várakozás című fejezettel kezdődik, melynek… Te vagy a főszereplője. Ott állsz, és várod, hogy a cirkusz megnyissa kapuit. Hiszen „Sötétedéskor nyitunk, Hajnalban zárunk”.
A történet ide-oda ugrál, az időpontok, és a helyszínek között. Ha nem figyel, az olvasó könnyen eltévedhet a történések között… legalábbis az elején. Aztán a történet magába szippant minket, és mi már nem figyelünk semmire se, hagyjuk, hogy a szereplők magukkal sodorjanak, hogy a dolgok szépen a helyükre
kerüljenek, és mi mindent megértsünk.
A két főszereplőt, szinte gyermekkoruktól kísérjük végig az eseményeken, szívünkhöz nőnek, akárcsak a többiek. Több szemszögből ismerjük meg az eseményeket, az írónő végig első szám harmadik személyben mesél, kivéve, amikor a
Várakozáshoz hasonlóan, mi magunk válunk a főszereplővé.
Érdekesség még az, hogy a szokásos múlt idő helyet, minden a jelenben történik. Ez egyáltalán nem zavaró, különösen, ha a cirkuszban járunk, hiszen ettől olyan érzésünk támad, mintha mi magunk is ott lennénk, a saját szemünkkel látnánk mindent, nem pedig egy szép emléket idéznénk fel vagy hallgatnánk valaki mást.
A történet nem siet sehová, még sincs olyan érzésünk, hogy tovább lapozzunk, csakhogy meg tudjuk, mi történik. Tipikusan az a könyv, aminek minden szavát élvezünk, és ízlelgetünk, hogy az élmény még tovább tartson. A leírások is hihetetlenek. Erin ugyan mindent leír részletesen, mégsem esik át a ló túloldalára, mindenből pont annyi van, amennyi kell.
Csak egy apró részlet, az egyik leírásból:
„A desszert főként egy óriási emeletes tortából áll, amely cirkuszi sátorra emlékeztet: a cukormázat csíkokban vitték fel rá, és a tölteléke hatalmas mennyiségű, élénkvörös málnakrém. Vannak még miniatűr csokoládépárducok is, és csokoládéba mártott eperszemek, amelyeken a sötét és fehér csokoládé bevonat örvénylő mintázatot alkot.”
Most mondjátok, hogy nem jött meg a kedvetek egy kis kóstolóhoz. Ennek ellenére a könyv nem gasztronómiai termék, hiszen a mágia mélyen átjárja a sorokat, minden szava arra késztet bennünket, hogy tovább, és tovább olvassunk. Szinte döbbenten bámuljuk az utolsó oldalakat, hogy „Te jó ég, pár mondat, és vége!”.
Igen, sajnos az Éjszakai Cirkusz nem sorozat, és az utolsó szó után –én legalábbis -, üres szemekkel bámultam magam elé. Azt gondoltam magamban, lehetetlen. Nem lehet vége! Rég olvastam már olyan könyvet, ami ennyire megérintett volna, ami után azt kívántam, bárcsak valóság lenne!
Szívesen tennék látogatást a Csillagnézőben, ugrálnék a Felhőlabirintusban, vagy bújócskáznék a Jégvirágok kertjében, esetleg könnyítenék a lelkemen a Könnyek Tavánál, hogy csak néhányat említsek a számtalan látogatható sátor közül.
Szívesen viselnék fekete kabátot vörös sállal, állnék be a rȇveurök közé, és járnám velük a Világot a cirkuszt követve, vagy szereznék olyan kártyát, mint Bailey, korlátlan belépési lehetőséggel.
Nehéz arról az élményről írni, amit ez a könyv adott nekem. Ezért, mint előző ajánlómnál, most is a
Molyról válogatnék nektek idézeteket, illetve értékeléseket, hogy lássátok, nem csak én lettem elvarázsolva.
- Csodálja a cirkuszt? –kérdezi.
- Igen - feleli Bailey habozás nélkül.
- Jobban, mint bármit mást a világon? –folytatja a faggatózást Elizabeth.
- Igen – mondja Bailey. Önkénytelenül elmosolyodik, pedig a nő roppant komoly arcot vág, ráadásul Bailey szíve még mindig össze-vissza ver az izgalomtól.
- Akkor maga rȇveur – jelenti ki Elizabeth. –Nem számít, hogy milyen ruhát visel.
***
Az éjszaka pár órával ezelőtt még végtelennek tűnt, de most kicsúszik az ujjaid közül, kattogva elhúz melletted a múltba, téged pedig előretol a jövő felé.
***
A sátor csöndje mélabús hangulatot áraszt.
Emlékek kúsznak elő agyad rejtett zugaiból. Futó csalódások. Elveszett lehetőségek és vesztett ügyek. Szívfájdalom, kín és borzalmas elhagyatottság.
Régmúlt bánatok, amelyekről azt hitted, már rég elfelejtetted őket, összevegyülnek a friss sebek okozta fájdalommal.
A követ a kezedben egyre súlyosabbnak érzed.
Amikor belehajítod a medencébe, a társai közé, egyszerre megkönnyebbülsz. Mintha valami mástól is megszabadultál volna, nemcsak egy simára koptatott, fekete kődarabtól.
***
[Ráadásul finom a humora is]
– Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes! – idézi Celia.
– Csak semmi Shakespeare, kérlek!
– Éppen az apám szellemével társalgok. Gondolom, ez feljogosít rá, hogy idézzem a Hamletet, ahányszor csak kedvem tartja.
Egyszerűen fantasztikus. Az elején még csak barátkoztam vele, nem tudtam, hogy mit is kezdjek a sztorival, de gyorsan magával ragadott, letenni is alig tudtam. Nagyon érdekes, semmihez sem fogható, de így a legjobb! Nem csöpögős, nem nyálas, hiába a szerelemre épít itt a leírás, nem azé a főszerep, bár Célia és Marco vonzalma élteti az egész cirkuszt.
Én is nagyon szívesen töltenék el éjszakákat a cirkusz sátraiban, hogy fölfedezzem az általuk adott élményeket.
***
Rajongója lettem Celia és Marco cirkuszának!!! Legszívesebben az összes sátorba bekukucskáltam volna. A különböző idősíkokon futó cselekmény összekeveredése még izgalmasabbá és különösebbé formálta a történetet. Egyébként a borító gyönyörű, a történethez tökéletesen illik. A belső fele pedig szó szerint szemet kápráztató. Megpróbáltam hosszabb ideig nézni a csíkozást, de beleszédültem.:))))
Kár azokért a fránya elírásokért.:(
Ettől függetlenül kedvenc lett!
***
Istenem, de szeretnék ellátogatni ebbe a cirkuszba! Az egész olyan meseszerű, de pont annyira, hogy még ennyi idősen is magával ragadjon. Igaz elég sokszor nehezemre esett elképzelni az egyes sátrakat, mégis kicsit olyan volt, mintha én is ott lennék.
Külön tetszettek azok a kis fejezetek, amik tényleg úgy voltak leírva, mintha a cirkuszba lennék, mintha nekem íródtak volna.
Ráadásul Celia apján kívül, mindenkinek sikerült legalább egy picit megszerettetnie magát velem.
Remélem, ha a cirkusz legközelebb Budapesten jár, valaki engem is értesít róla! :)
Nos, ha tetszett amit itt olvastál, irány a legközelebbi könyvesbolt, könyvtár, vagy egyszerűen kérd kölcsön valakitől. Garantálom, hogy el leszel varázsolva, és nem szeretnél majd kijönni az Éjszakai Cirkusz kapuján, ha egyszer beléptél oda.
.jpg)
