Azt hittem nagyobb nyomot fog hagyni bennem. Valami felkavaróra számítottam, ami a végén lukat üt bennem, mégis csak svéd regényről beszélünk, és díjazott könyvről, ráadásul: betiltottról. Az ilyen engem mindig érdekel, főleg ha utána kötelezővé teszik, mert ezzel a regénnyel így történt.Pierre Anton az ördög pukkasztgató motívumát magára öltve, végig generálja maga körül a feszültséget és hergeli az osztálytársait. Kérem tegye fel a kezét, aki tudja mi az élet értelme.
Nagy kérdéseknek nevezzük azokat a kérdéseket, amikre leginkább elég ritkán, vagy inkább egy emberöltő is kevés a megválaszolásukra. Ez pedig egy nagy kérdés.
Mi az egyáltalán, hogy valaminek, ha még nem is az életről beszélünk, értelme legyen? Mi az, hogy értelem?
Talán cél, a létnek egy igazolása, nyújtania kell feltétlen valami hasznosat, építő jellegűt az
És mi az isten értelme van az életnek, ha egyszer úgyis vége lesz egyszer? Megszakad a légzés, a mellkas nem emelkedik többet, a szív nem dobog tovább. Színtiszta nihilizmus ez vastagon kérem.
Mindenkivel megtörténik, a legnagyobb 'közös' vonásunk, hogy ugyanonnan jövünk, hogy szépen fogalmazzak valahonnan csak kidugjuk a fejünket, és az általában egy másik ember, majd a földbe temetnek el, már aki nem robban fel, tűnik el, vagy ilyesmi.
A könyv tulajdonképpen ennyi, van egy provokáló kisfiú, aki így sétál ki az osztályteremből. „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
A konfliktus, hogy az osztálytársai próbálják az ellenkezőjét bebizonyítani, és létrehozzák a Fontos Dolgok Halmát.
A könyv olvasása közben volt egy pont, amikor olyan érzés tört rám, ezt azért mégse kéne gyerekek. Nem igaz, hogy ennyi önreflektálás nincs ezekben a kölkökben, hogy egy osztálynyi pszichopata egymással vitatkozik az élet értelméről, ÍGY. Hogy nincs egy darab felnőtt, aki észrevenne valamit. Eljutunk az egészen morbid áldozatokig és materiális igazolásokig, amik már élő dolgokat követelnek, ujjlevágás, koporsó ásás, kutyagyilkolás, és végül emberi halál.
Volt még egy mélypont, ahol azt gondoltam, mindegyiket sorba állítanám - egyáltalán nem vagyok a fizikai fenyítés híve, nem pártolom a 'kijár néha egy pofon, a nagyapám is így nevelt, én se haltam bele' című dolgot-, de ezeknek szerintem semmi nem segített volna. Akkorát lekevertem volna mindegyiknek, hogy a föld adja a másikat. Majd megkérdeztem volna ordítva, ti teljesen hülyék vagytok?
Ilyen a valóságban, szögezzük le, ép lelkű, mentálisan egészséges gyerekek NEM CSINÁLNAK.
A regény megoldása, nem is torkolhatott volna másba a filozófiai feszítettség miatt, amibe torkolt, mert különben nem lett volna szemfelnyitás, ez a csomóoldás szükségessége volt, viszont ép ez tette kissé irreálissá és metaforikussá.
A valóságban az ilyet nem híradóban fogják isteníteni, hanem bezárják az elmegyógyintézetbe, és élete végéig vakarhatja magáról az idióta jelzőt.
Ilyen ára nem lehet annak, hogy valaki rájöjjön, egy egyfajta paradoxonra.
1. Az élet értelme önmagában van. Az élet nem tart valahonnan valahová, ahol jutalmak várnak ránk, az élet maga a jutalom. Egy bölcs azt mondta egy házaspárnak, (ezt máshol olvastam): A fájdalom nem büntetés, az élvezet nem jutalom. Nincs olyan való életben, hogy valaki valamit megérdemel. Ez egy mese. Valódi igazságosság, ha jobban körül nézünk, nincs. Senki nem születik hasonló lehetőségekkel.
2. A gyerekek nem Pierre Antonra haragudtak. Az élet törvényeit, autonómiáját, szeszélyességét nem akarták tudomásul venni. Pierre Anton csak kinyilatkoztatta őket, mint egy szócső, de az ilyen ember mindig kövezést kap. Az utálat tárgya nem maga az ember, a gyerek volt, hanem az amit közölt. Az életet mint objektumot, egészet, a maga tejlesességében fogalomként értve, nem lehet megfogni. A folyamatosságon érhető tetten, és az ellenkezője, a megállás.
Én azt szoktam mondani, vannak olyan igazságok, amikre meg kell erősödnünk, hogy elbírjuk őket. Ezek a gyerekek, ezt nem tudták kezelni. A maguk kis eszével próbálták felfogni, azt hitték fel is fogták, de ez az, amikor valaki valaminek a befogadására, feldolgozására nincs felkészülve, mert még nem elég komplex a gondolkodása ahhoz, nem tart ott szellemileg, hogy jól dolgozza fel a kérdést, ezért a válasz sem lehet helyes, vagy félrevezető. Nem tudták kezelni azt, amit Pierre Anton provokált. Azt hitték ha elpusztítják, akkor megölik az élet törvényét. Az élet törvényét nem lehet elpusztítani, mert az ember felett állnak. Még Pierre Anton felett is.
A nyelvezete végtelenül egyszerű, sallang nélkül, pár óra alatt kivégezhető.
