Nemzeti Galéria, festménykiállítás

Impresszionista festmények

Vasárnap a Nemzeti Galériában voltam, hogy megnézzek egy ideiglenes kiállítást, ami október közepéig még látható. A reklámokon csak négy név volt látható: Rippl-Rónai, Szinyei, Monet és Gauguin, de ennél sokkal több művész képét láthattam; olyan magyar festőkét is, akikről, bevallom, még sohasem hallottam. Hihetetlenül sok kép volt és rengeteg tetszett, de mint tudjuk, ez teljesen szubjektív és nem áll jogomban olyan képeket elítélni, amik kevésbé ragadták meg a figyelmemet, hiszen nem is értek igazán hozzá. Így most azokat a képeket szeretném bemutatni, amik a legjobban tetszettek.

Az impresszionista, illetve a posztimpresszionista képek a pillanatnyi helyzeteket, benyomásokat örökítették meg. A 19. század második felében jelent meg; egy olyan művészeti mozgalom, mely nem volt jellemző a korábbi korstílusokra. A képek témája általában valamilyen hétköznapi jelenség: egy dolgozó ember, egy tájkép. Ilyen módon a mi életünkről is szól, a szomszéd patakról; egy párizsi kertről, a napfényről, ami reggel besüt az ablakon. Közel érezzük magunkhoz végre a festészetet, mert nem forradalmárokat ábrázol, hanem a valóságot, amit mi is láthatunk, ha kitekintünk az ablakon. Személy szerint nagyon szeretem ezt a stílust, mert fantasztikus színeket használ és hihetetlen, hogy a sok apró pöttyből hogyan áll össze egésszé a kép.

Ezek közül választottam ki párat, ami remélem kedvet ad a kiállítás megtekintéséhez.