Ablak előtt

2014. augusztus 5., kedd

| | |
vártalak.
Nem jöttél, csak tollak repültek,
szanaszét.

Előttem vízesés, lucsogó loccsanás,
habzó szájú ablakpárkány,
dacoló ducogás, se bennem,
se benned, szelídség már
nem kapargál.

Vártalak.
Minden nap, minden éjjel,
hajnalban, keltében,
a Nap fekvésében,
ágyaztam neked a mellkasomban,
fészket raktam, dédelgettem meleget,
de a bizalmam vacogott.

S végül foga nőtt, éles, harapós,
vadsága tépni kezdett, rágott belül,
átváltozott.

Vártalak.
S egy hajnal közti hasadásban,
madár repült mellém,
gügyögött valamit,
nem értettem, s egy éhes száj
kinyúlt, torkon ragadta a peregniust,
megcibálta, tépte húsát,
s egy kihűlt test, annyi maradt,
feküdt lábaimnál, s akkor jöttem rá:
madár szárnyon jött megkésett kérésed.

Vártalak. Az ablak előtt.

Minden nap, s minden éjjel,
jóban- rosszban, Napkeltében.
De a melegség elszunnyadt, lásd,
a fűtőanyag megcsappant,
s megkésett madaradnak,
szívemben ép gally,
mire rászállhatott volna megpihenni,
nem maradt.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése