Miattad

kép innen

gyomrom szorul,
láthatatlan kéz torkomon.
Szívem helytelen dobog,
meglátlak, alakod feltűnik,
utállak, megvetlek,
megütnélek,
csak tűnj már előlem.
Szándékom félre ne értsd,

csak gyűlöllek.
Haragom nem neked szól,
az égre vagyok dühödt,
hogy folyton elém tol,
lök, von, mellém gáncsol,
hogy tűnődő csodává tesz,
éjt s nappal veled álmodom,
aztán megvon.