Danny Boyle- Trainspotting

2014. január 24., péntek

| | |
Az 1996-ban bemutatott alkotás Danny Boyle második rendezése. A filmet Irvine Welsh azonos című regénye alapján készítették el, a forgatókönyvet John Hodge írta.
A film a főszereplő narrációjával kezdődik, ahol kifejti mit jelent az élet egy földi számára. Ez nem más, mint a házasság, a munka, jelzáloghitel, hálátlan gyerekek, rohadt nagy tévé, vasárnapi kvízműsor stb. Ezzel 2 kg heroint, ami sikerül is nekik. 16 000 fontra tesznek szert, amit a 4 jóbarát 4 fele oszt. A pszichopata Begbie őrzi a megszerzett zsákmányt, és agresszív módon védelmezi. Renton felveti az épp akkor szabadult Spudnak, hogy lépjenek le a pénzzel, de ő sosem tenne ilyet. Viszont a Betegfiú nyíltan kijelenti, hogy ő már réges rég megtette volna, ha esélye van rá. Az éjszaka folyamán Renton egymaga lopja el barátaitól a pénzt, bár a jólelkű Spudnak hátrahagy néhány fontot. Ezután Renton új életet kezd, egy olyat, ami talán unalmasnak tűnik, de megvannak a maga előnyei. Tehát új munkát talál, megveszi az első lakását, felveszi a jelzálogkölcsönt…
Ezzel szemben ő (Mark Renton) nem az életet választja, hanem a heroint. Ezt különösebben nem is indokolja meg, mert ahogy mondja, a heroin mellett nincsen szükség okokra. Persze ő is, mint a legtöbb drogos mepróbál leszokni, de átütő sikert nem ér el vele. Mikor épp tiszta, a szintén függő barátaival múlatja az idejét, de hamar rájönnek a való világ unalmára, ezért amint tehetik visszaszoknak. Később egyszer annyira kiüti magát, hogy kórházba kerül és végül a szülei hatására sikerül megszabadulnia a szertől. Ekkor úgy dönt, hogy elköltözik Londonba és tisztes polgárok életét fogja élni. Azonban ez az állapot nem sokáig áll fönn,
ugyanis az úgynevezett barátai hamar megtalálják és belerángatják egy piszkos ügybe. Megpróbálnak Londonban eladni
Számomra ez a film nagyon fontos, mert egy olyan oldalát mutatja be a drognak, amiről sosem beszélnek. Minden drogról szóló előadáson azt hallhatjuk, hogy ez milyen rossz, ha ilyen szerekkel élsz, meghalsz. De bennem sokszor felvetődött a kérdés, akkor miért is szoknak rá egyesek? Mark meg is magyarázza, hogy az élményen túl, egy nagyon kemény döntés, hiszen le kell mondania az életről. Ezt csak úgy tudja megtenni, hogy elhiszi, számára ez az élet értéktelen. Hiszen nem törődünk mással, csak az élet folyamán sorra fellépő gondokkal. Aggódhatunk a számlákon, a munkánkon, mérgelődhetünk az időjáráson; addig egy heroinista számára az élet sokkal nyugodtabb, hiszen nem kell csak az élvezetre koncentrálnia. Viszont később Renton rájön, hogy ez sem mentesít a mindennapi küzdelem alól. Ahhoz, hogy anyagot szerezzen lopnia, hazudnia és csalnia kell. És ez így mehet egy ideig, de semmi nem tart örökké. Ahogy a pillanatnyi boldogságot adó heroin is elmúlik, úgy ér véget a boldog semmibe süppedés ideje is, mert ahhoz, hogy ezt fenntartsuk, bizony be kell mocskolni a kezünket. És mikor már azt hisszük, nem süllyedhetünk mélyebbre, rájöhetünk, hogy nem maradt semmink.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése