Az 1996-ban bemutatott alkotás
Danny Boyle második rendezése. A filmet Irvine Welsh azonos című regénye
alapján készítették el, a forgatókönyvet John Hodge írta.
A film a főszereplő narrációjával
kezdődik, ahol kifejti mit jelent az élet egy földi számára. Ez nem más, mint a
házasság, a munka, jelzáloghitel, hálátlan gyerekek, rohadt nagy tévé,
vasárnapi kvízműsor stb. Ezzel 2 kg heroint, ami sikerül is
nekik. 16 000 fontra tesznek szert, amit a 4 jóbarát 4 fele oszt. A
pszichopata Begbie őrzi a megszerzett zsákmányt, és agresszív módon védelmezi.
Renton felveti az épp akkor szabadult Spudnak, hogy lépjenek le a pénzzel, de ő
sosem tenne ilyet. Viszont a Betegfiú nyíltan kijelenti, hogy ő már réges rég
megtette volna, ha esélye van rá. Az éjszaka folyamán Renton egymaga lopja el
barátaitól a pénzt, bár a jólelkű Spudnak hátrahagy néhány fontot. Ezután
Renton új életet kezd, egy olyat, ami talán unalmasnak tűnik, de megvannak a
maga előnyei. Tehát új munkát talál, megveszi az első lakását, felveszi a
jelzálogkölcsönt…
Ezzel szemben ő (Mark Renton) nem az életet választja,
hanem a heroint. Ezt különösebben nem is indokolja meg, mert ahogy mondja, a
heroin mellett nincsen szükség okokra. Persze ő is, mint a legtöbb drogos
mepróbál leszokni, de átütő sikert nem ér el vele. Mikor épp tiszta, a szintén
függő barátaival múlatja az idejét, de hamar rájönnek a való világ unalmára,
ezért amint tehetik visszaszoknak. Később egyszer annyira kiüti magát, hogy
kórházba kerül és végül a szülei hatására sikerül megszabadulnia a szertől.
Ekkor úgy dönt, hogy elköltözik Londonba és tisztes polgárok életét fogja élni.
Azonban ez az állapot nem sokáig áll fönn, ugyanis az úgynevezett barátai hamar megtalálják és belerángatják egy piszkos ügybe. Megpróbálnak Londonban eladni
Számomra ez a film nagyon fontos,
mert egy olyan oldalát mutatja be a drognak, amiről sosem beszélnek. Minden
drogról szóló előadáson azt hallhatjuk, hogy ez milyen rossz, ha ilyen
szerekkel élsz, meghalsz. De bennem sokszor felvetődött a kérdés, akkor miért
is szoknak rá egyesek? Mark meg is magyarázza, hogy az élményen túl, egy nagyon
kemény döntés, hiszen le kell mondania az életről. Ezt csak úgy tudja megtenni,
hogy elhiszi, számára ez az élet értéktelen. Hiszen nem törődünk mással, csak
az élet folyamán sorra fellépő gondokkal. Aggódhatunk a számlákon, a munkánkon,
mérgelődhetünk az időjáráson; addig egy heroinista számára az élet sokkal
nyugodtabb, hiszen nem kell csak az élvezetre koncentrálnia. Viszont később
Renton rájön, hogy ez sem mentesít a mindennapi küzdelem alól. Ahhoz, hogy
anyagot szerezzen lopnia, hazudnia és csalnia kell. És ez így mehet egy ideig,
de semmi nem tart örökké. Ahogy a pillanatnyi boldogságot adó heroin is
elmúlik, úgy ér véget a boldog semmibe süppedés ideje is, mert ahhoz, hogy ezt
fenntartsuk, bizony be kell mocskolni a kezünket. És mikor már azt hisszük, nem
süllyedhetünk mélyebbre, rájöhetünk, hogy nem maradt semmink.


0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése