Gyűlöltem és szerettem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket.
Csak egy aprócska tény: ez a könyv veled fog maradni. Nem enged el,
még jóval az után sem, hogy becsuktad és már csak az utolsó szavak
visszhangzanak a fejedben. A Könyvtolvaj
gyönyörű, akár egy festmény. A szavak a legnagyobb körültekintéssel lettek
felpingálva az oldalakra, gondosan kikevert színekkel. A Könyvtolvaj megcsavarja lelkedet, a porba löki, aztán a
legnagyobb kecsességgel felkarolja.
Vannak a klasszikusok, és azok, amikből lesznek a klasszikusok.
Meggyőződésem, hogy ez a könyv az utóbbi kategóriába tartozik, és nem csak
azért, mert egy olyan örökzöld témát dolgoz fel, mint a második világháború és a
holokauszt. Sőt, a különlegessége éppen abban rejlik, hogy nem a szokványos
recept szerint lett kikeverve.
A 10 éves Liesel Meminger számára csak egyetlen dolog világos: Hitler
miatt kellett elválnia az édesanyjától, és az öccse is miatta hal meg. Egyetlen
homályos és értelmetlen szó: kommunista, az oka mindennek. Új nevelőanyja a
tipikus „gonosz boszorkány”, nevelőapját viszont azonnal megkedveli. Hans
Hubermann cinkosként kacsint rá, és munka híján a szobafestő ujjait
harmonikáján pihenteti, amiből olyan dallamokat tud kicsalogatni, hogy aki
hallja, rögtön megjön az életkedve. A sors nem kegyes a lánnyal, rögtön első
napján az iskolában kiderül, hogy először ül a padba, és még olvasni sem tud,
hát az osztálytársak gúnyos nevetése kíséretében hagyja el a tantermet. Lieselt
azonban nem olyan fából faragták, hogy feladja. Egy-két jól irányzott pofon és
számos álmatlan éjszaka után a Könyvtolvaj győz az analfabetizmus felett. Rémálmaiból felriadva az ő új Papa-ja várja, hogy közösen vágjanak neki Liesel első lopott könyvének, a Sírásó kézikönyvének. Nem szívderítő olvasmány, de a kislány szívében különleges helyet foglal el: a kisöccse temetésekor vette el. A
könyvek később is fontos szerepet töltenek be életében: kapcsolatot a múlttal,
menekülést a jelenből, megmentőt a világháborúból, életre szóló barátságot egy
zsidó fiúval.
A Könyvtolvaj rengeteg, csodálatos szereplőnek ad otthont. A Trónok
harca Aria Starkjához, és J. K. Rowling Harry Potteréhez hasonlatos
Liesel mellett ott van még a majdnem 12 éves Rudy Steiner, aki a kislány legjobb barátja és hű szövetségese, és kétségtelenül az a karakter, akiért a legtöbb könnyet hullatunk. A fiú egyszerre testesíti meg a szeleburdi kisfiút, a kiváló sportolót és a szinte költői magasságokba emelkedő hősszerelmest. Hans Hubermann, Papa, a legemberibb ember, aki mindent kockára téve bújtatja egykori bajtársa fiát, Max Vandenburgot, és lehel életet azokba, akik már feladták. Ilsa Hermann pedig, a polgármester felesége, a szoborszerű idős hölgy múltja szomorú titkokat rejt.
A Könyvtolvaj nem az a
történet, amit az olvasó vár egy világháborús könyvtől. Sőt, szinte kevés benne
a harc és a vérontás, a történet sokkal inkább szimbolikusan bontakozik ki. Rudy Steiner, a „sárga hajú” német fiú példaképének Jesse Owens, amerikai futót tekinti. Olyannyira, hogy
egyszer feketére pingálva futja le az olimpiai távot. A bujkáló zsidó fiú, Max
Vandenburg életét Hitler Mein Kampfja
menti meg, és éjszakánként a Führerrel bokszol a Hubermann család pincéjében. Sőt, mindig morgó Rosa Hubermann szíve is aranyból van a vaspáncél
alatt. Ezek az apró lázadások teszik olyan különlegessé a mesét a Himmel (Mennyország) utca lakóiról. Az emberség győzedelmeskedik a Könyvtolvaj oldalain, még ha meg is van az ára.
A regény legnagyobb erőssége Markus Zusak játékos, mégis félelmetes súlyú iróniájába mellett abban rejlik, hogy lerombolja a sztereotípiákat. Hiszen a náci Németországban is éltek olyan emberek, akik nem feltétlenül érettek egyet a Führer akaratával, még a világháború alatt is nevettek és pezsgőt ittak a fülledt nyári estéken, és a legnagyobb szeretet azokba a gyerekekbe szorul, akiket a legjobban hurcol meg az élet: Egy plüssmackó a halott pilótának. Kikiáltott szavak a természetben, távol a világ figyelő szemei elől: Utálom Hitlert.
Még egy aprócska megjegyzés: a narrátor a Halál. A jó, öreg Kaszás nem hasonlít semelyik filmbeli megformálására. Sőt, kifejezetten emberi, és idegesítően sokszor "szól ki" a történetből, ahhoz pedig, hogy elnyerje az olvasók szimpátiáját gyakran panaszkodik "főnökére", aki a lehetetlent kéri. A legnagyobb bűne viszont nem ez. Legszívesebben visszaküldenénk a pokolba, amikor előre vetíti egy-egy szereplő halálát.
Először: a színek.
Aztán: az emberek.
Általában így látom a dolgokat.
Vagy legalábbis így próbálom látni.
Aztán: az emberek.
Általában így látom a dolgokat.
Vagy legalábbis így próbálom látni.
A Könyvtolvaj nemzetközi bestsellerként számos díj győztese, és nem véletlenül: akik nyitottak rá, olyan élményt nyújt, ami átformálja a világnézetünket és eszünkbe jut, hogy milyen élni.


0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése