Chris Columbus- Édesek és mostohák

2014. február 2., vasárnap

| | |
Számomra ez volt az eddigi legmegindítóbb film, amit valaha láttam. Teljesen szubjektíven imádom, mert egy rendkívül fontos témát boncolgat. Ez az alkotás arról a legmélyebb szeretetről szól, amit csak egy édesanya érezhet a gyermekei iránt.
1998-ban készült és Chris Columbus rendezte, az anya szerepében Susan Sarandon és a mostohaanyát Julia Roberts alakítja.
A történet szerint az elvált házaspár életébe belép, egy új fiatal nő, aki átveszi az édesanya helyét a férj
oldalán. Ez persze rengeteg konfliktust szül, hiszen a gyerekek és az anya (Jackie) utálják őt. S míg a fotóművészként dolgozó Isabel erején felül dolgozik, hogy megkedveltesse magát a gyerekekkel, addig Jackie-ről kiderül, hogy rákos megbetegedése van, amit kemoterápiával kezdenek el gyógyítani. Persze senkinek nem szól erről; és egyedül próbál meg túljutni a válságon. Titkolózás titkolózást követ, míg egy nap Isabel kérdőre vonja Jackie-t az érthetetlen viselkedéséért. Miután minden kiderült a továbbiakban a teljes család támogatását élvezi Jacki, de a rák leküzdéséhez ez nem elég. Számtalan kezelés után úgy dönt, hogy lemond a további gyógyterápiákról és inkább otthon várja meg, a családja körében az utolsó napokat.
Borzasztó dolog szembenézni a halállal, de még szörnyűbb, ha az ember kisgyerekeket hagy maga mögött. Az a szörnyű fájdalom, hogy a sajátja, akit a legjobban szeret nélküle fog felnőni és talán nem is fog rá úgy emlékezni. Közben pedig emészti a féltékenység, hogy a gyerekek életébe új anya lépett. Egy olyan, aki sokkal fiatalabb és divatosabb, aki olyan számukra, mint egy jó fej nagy testvér. Fél attól, hogy mikor már Ő nem lesz, átveszi a helyét, ez az idegen nő, aki elveszi tőle a saját gyerekei szeretetét. Így úgy érzi jogosan gyűlölheti és annak minden hibáját a szemére vetheti. De ahogy telik az idő rájön, hogy minden személyes érzése ellenére, a gyerekekhez tartozik ő is és megérti, habár őt elvesztik, örökre ott marad a szívükben. Hiszen ővé a szeretettek múltja és a mostohaanyáé a jövő.
Az utolsó jelenetben a teljes család ünnepel a karácsonyfánál. Ekkor Isabel készít egy fotót róluk és ekkor Jackie olyat tesz, ami könnyeket csal a szemembe. Megkéri Isabelt, hogy a következő fotón ő is legyen rajta, a kanapén Jackie mellett ülve, mint a család része. Nem tűnhet nagy dolognak, de számomra nagyon fontos, hiszen ennek a lényege az elfogadás. Bizony talán ez megy a legnehezebben, mert könnyebb utálni, mint szeretni és könnyebb elítélni, mint elfogadni.
Nagyon nagyon szeretem és imádom ezt a filmet. Ez a mű rávett a szépségével arra, hogy sírjak. Mit sírjak, zokogjak! Tekintetbe véve, hogy ez velem szinte sose történik meg, hatalmas elismeréssel kell adózzak a filmkészítőknek.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése