Venuto al Mundo - Újjászületés

2014. február 4., kedd

| | |
„Minden, amit szeretsz, fájdalmat okoz, ez már csak így van …”
Margaret Mazzantini

Most már úgy érzem kihevertem...

Észrevétlenül telepszik rá az emberre a hangulata, furán keserű és őszinte. Olyan érzés olvasni, mintha lenyomná valaki az ember fejét a víz alá. Az utolsó fejezetet alig bírtam, annyira nyomasztó hangulat telepedett rám a könyvtől; fulladtam tőle, ezért jó pár nap, ha nem kevesebb mint öt is eltelt, mire eljutottam a végéig.
Féltem, hogy fogok ott maradni: üresen, tehetetlenül, kérdően. Így. És most? Most mi lesz? Lehet így élni? Egy két lábon járó emlékkel, aki örökké a borzalom jelképe? Lehet szeretni? De hát tehet róla?
Mindegyiküket utáltam egy darabig, aztán újra megszerettem, mert megértettem őket.

Szóval így voltam vele, közvetlen az utolsó szót olvasva [de már közben is tudtam én ezt]: sürgősen kell valami vidító olvasmány, vagy ami kirángat ebből a posványból, amibe ez a könyv beletaszított. Szóval kérném vissza a szívemet. Épen. 

Olyan volt ez a könyv mint egy kés, ami könnyen beleváj a puha húsba, mindenféle erőfeszítés nélkül. Darabokra vagdalódtam a végére. Alattomosan, sunyi módon, cseppenként adagolta a mérget, és ép ez varázsolt el benne, hogy észrevétlenül lettem a rabjává. Mintha egy csomó oldódna ki, ahogy az ember meghúzza a masni lelógó szárát, megértettem a címet a végére.

Diegonak és Gemmanak, sokadik próbálkozásra se sikerül beteljesíteniük a szerelmüket: nem lehet gyerekük, mert a nő meddő. Ennyi. Közben meg jön egy háború...De mennyi galibát okoz egy nő ragaszkodása és vágya, hogy gyereket akar. De nem úgy, csak, hogy legyen kit pelenkázni, és mert olyanaranyosegykisgyerek (mert hát, a legtöbb az), hanem: olyan legyen a tarkója, mint Diegonak. Úgy beszéljen, úgy nézzen, úgy járjon, olyanok legyenek a vonásai...De milyen ára lesz ennek? Kinek van igaza? Talán ha nem akarja annyira, talán ha nem makacskodik, talán ha nem jön az a kis bolsevik zenész lány...
A karakterek külön-külön önmagukban hullámvasutak, dübörgő hevességgel és mély sebekkel, felváltva gyűlöltem, szántam őket, és megesett rajtuk a szívem.

Két szálon fut a történet; A jelenből indulunk, 15 évvel későbbről, amikor Gemma kap egy telefonhívást, rég nem látott barátjától, Gojkótól, hogy látogassanak vissza. A háborús képektől indulunk, amit Gemma halott férje, Diego készített. És innen megyünk visszafele, egyre mélyebbre, a háború szívéig, ami vértől duzzadva lüktet, aztán szétrobbantja az összes reményt, ami még maradt. Már az elején tudjuk, a férj halott.
Gondolja az ember nem nagy kunszt, nincs ezen mit kiakadni. De aztán azon kaptam magam, hogy a lehetetlent akartam, amit már leszögezett az író megmásíthatatlanul. Pedig végig reménykedtem, hogy hátha nem kell bekövetkeznie, aminek muszáj.
Egy óriási szerelem se tudta legyőzni Diego függőségét, a démonait, amik gyerekkorából kísértették, a gyökerek erősebbek voltak. És egy ilyen szerelem is, ami szinte berobban,  hogy vezet végül a semmibe, és letörik mint valami szél verte virág, és annyi neki.

Nem akarom elemezni, nem akarok róla sokat írni, mert felesleges. [Meg azért sem, mert ha elárulnám a pontos tartalmat, akkor ugrana az egész csattanója]
Tetszett az írónő stílusa, hogy a metaforákon néha gondolkodnom kellett, első olvasatra olyan furák voltak, és idegenek, elvittek valahova, aztán valahogy mégsem ott kötöttem ki, amit a feszültségkeltésből reméltem.
És nem dramatizálta túl a narkózást, a meddőséget, a vetéléseket meg a többit, nem lírázott. Csak úgy oda vágta az emberhez, ami van.

Témáját tekintve szól: az anyaságról, a délszláv háborúról, a küzdésről, női sorsról, szerelemről, egyszerre kortárs és szépirodalom ötvözet.

Jugoszlávia szétszakadása, az 1991-s boszniai háború még a mostani lelkekben is kísért. Mindenki siratja a holtakat, de ki vigasztalja az emlékezőket? Ijesztő, hogy ez azért nem volt olyan rég...
Találtam egy cikket az indexen, ahol '
akkor-és-most' képekben meg lehet nézni Szarajevót.
Fájt ez a könyv. Na.

A könyvből film változat is készült, amit az írónő férje rendezett, magyarul nem jelent meg, de feliratosan megtaláltam már, még megnézésre vár.





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése