A „Je Veux”-ben egy olyan listát állítottál össze, ami rengeteg olyan dolgot tartalmaz, melyet szeretnél megkapni. Megszerezted már ezeket a dolgokat? Azóta is ugyanazok állnak rajta, vagy az idő haladásával változtak a listán szereplő tételek?
A listám mindig változik, a képzelet határtalan, és annyi kitalált terv áll rajta. Rengeteg olyan dolog van, amit még nem csináltam meg.
Mi a következő amit tervbe vettél?
Szeretnék eljutni Tibetbe, vagy megmászni a Himaláját. Nagyon jó lenne.
A „Recto Verso’ című albumod borítóján, téged látunk, az arcodon különböző színfoltokkal, és az „On Ira”-ban azt énekled „ezer szín, hogy ember légy”. Mit jelentenek neked ezek a színek?
Manapság mindenki ugyanazt csinálja, és ezt szomorúnak találom, mert rengeteg különböző dologgal gyarapíthatjuk azt, amink van. Ha neked, van valamid, amim nekem nincs, én majd megpróbálom megszerezni azt. De sajnos egyesek ezt úgy érik el, hogy rengeteg embernek elveszik a vagyonát, földjét, azt, amit örökölt, és ez gond.
Ezek a színek, a hagyományok, azok a dolgok, amelyek gazdagabbá teszik az életet, és ezek a színek azok a képességek is, amelyekkel mind ezt felismerhetjük. Rengeteg érzelmünk, hatalmas érzelmi színpalettánk van. Gazdagok vagyunk!
Tehát ezek a színek olyanok egy kicsit, mint a kultúrák?
A kultúrák, az érzelmek, a döntéshozások, melyekre képesek vagyunk, igen, ez mind az.
Az első albumod után, egy elég szomorú, árnyékos része következett az életednek, de úgy döntöttél, boldog leszel. Sok ember táplálkozik ebből, de konkrétan, mit tegyünk?
Nincsenek kis felhők, szürke foltok, melyek mindig megmaradnak?
Húszéves korom óta tudom, hogy színésznő leszek, annak ellenére, hogy ezzel sebezhetőbbé is válok. De igaz, hogy mára már jobban elfogadom magam. Jobban elfogadom a különböző részeim, mind a színeseket, mind a szürkéket egyaránt. És az elfogadással nyugodtabbá váltam, békésebb vagyok. Megpróbálom nem megváltoztatni a szürke részem, ez is ugyanúgy hozzám tartozik. Mióta ezt megértettem, ez a nappalom és az éjjelem.
A francia-német barátság, egy nagyon különleges dolog, ami összeköti az országainkat, mégis sokkal több francia művész van, aki sikereket ér el Németországban, mint fordítva. Véleményed szerint, miért?
De hát ott a Tokyo Hotel! (nevet) Ti sokkal szabadabbak vagytok, mint mi, kevésbé ítélkeztek, és sokkal lazábban álltok a dolgokhoz. Van valami, ami sokkal kellemesebb nekünk nálatok, mint nálunk
.
Neked is rengeteg sikered van más országokban, tehát sokat utaztál. Melyik a kedvenc helyed, különösen hol érezted azt, hogy a zenédet a legjobban megértették?
Minden beszélgetés alkalmával úgy érezem, megértenek. Most épp Latin-Amerikába és a keleti országokba tervezünk egy utat. Ez hihetetlen, csak franciául éneklek, és tudom, hogy ez ritka, és hogy óriási szerencsém van! Csak hab a tortán, hogy imádok utazni. Ráadásul lefordítják a szövegeim, mert a zeném megérinti őket, ez nagyon ez pedig hihetetlen érzés, legyen ez Lengyelországban, Törökországban, Csehországban, Japánban, Szerbiában, Horvátországban, Bulgáriában, vagy Szlovéniában.
Világ, vagy francia polgárnak érzed inkább magad?
Világpolgár vagyok. A Föld polgára. Ilyen szempontból nem tartozok Franciaországhoz. Igen, tudom, ez az országom, ahol születtem, az anyanyelvem, amit imádok. Nagyon szépnek találom a franciát, hogy rengeteg dolgot ki tudunk fejezni, a kultúránk pedig hihetetlenül gazdag. Imádom ezt az országot, de az összes többit is a Földön. Minden egyes országnak van egy energiája, egy kultúrája, egy csak rá jellemző dolog…arcok, kódok, és gyönyörű dolog mind ezt látni, átélni. Természetesen, vannak dolgok, melyek nem tetszenek, de örülök, hogy van lehetőségem mindezt megtapasztalni.

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése